Élményeim Norvégiában

Sziasztok!

Hát itt tart a tudomány:

Sziasztok!

Ezt még tavaly írtam, a képek is mind tavalyiak.

Már régóta tervezem, hogy újra élesztem az élménybeszámolóimat, most itt egy remek lehetőség.

Sziasztok!

Rég írtam már. Most itt az ideje az új képeknek. Már nem is olyan újak, május 3-án készültek. De még mindig érdekes. Olyan jó idő volt, hogy napoztam is. Szinte.

Sziasztok!

Na, most hogy március is majdnem véget ért, rég nem írtam, küldök pár új képet megint.

16-án végre előszedtem a biciklimet, mert olyan szép tavaszi idő volt, gondoltam, körbejárom a környéket, mennyire olvadt már el a hó. Majdnem teljesen eltűnt.

Sziasztok!

Na, ezt nem BÍROM kihagyni! Ezt látnotok KELL!

Sziasztok!

Igen, ez a jeges fürdő.

Sziasztok!

Végre leesett a hó, meg is maradt, szóval végre kipróbálhatom a vadiúj sífutó felszerelésemet.

Nyilvánvalóan a legelső leckét sötétben kell elkezdeni.

Sziasztok!

Ma nagyon érdekeset mértem. Egy utat, ami nem is út.

Sziasztok!

Úgy 4-5 hete volt egy autóbalesetem. Álltam a sorban, a mögöttem lévő autó is állt, de egy harmadik nekilökte őt az én autómnak és benyomódott a hátsó lökhárító. Úgy négy hét míg elérkezett a biztosítótól a szervizig az ügy, szóval ma behívták az autót hogy kicserélik az egész hátsó elemet, de ez kb. három napba fog telni, szóval kaptam egy csereautót.

Ezt:

Nordmarka Oslótól északra fekvő elég nagy hegyes, erdős terület. Tulajdonképpen északra 2 km-re kezdődik a háztól, ahol lakom. Szóval nekem marha kényelmes.
Ma egy kicsit hosszabb túrát terveztünk. Olyan negyven km körülit, grillezéssel egybekötve. A Sognsvann-nál találkoztunk. Három fiú: Ryan az új-zélandi srác, aki norvégon csoporttársam, az ő barátja Carl aki svéd, és András kollégám, no meg én.


Itt András éppen vicces. Norvégiában menő az ovis humor. A vadiúj biciklim megcsillan a napon. Na jó, csak a csengője.

Sziasztok!

Ismét elmentem oda, ahová négy héttel ezelőtt, hogy megnézzem a tavakat, elolvadt-e már a jég. Jelentem, elolvadt. :-) Ez a kép nagyjából ugyanonnan készült a Sognsvannról, mint az egy hónappal ezelőtti. Mekkora különbség!
Íme:

...az úgy kezdődött, hogy májusban két négynapos hétvége volt. Az egyiken Stockholmba mentem, a másikon meglátogattam Leveskééket.

Már régóta terveztem a stockholmi utat, de most hirtelen ötlettől vezérelve (és egy régen látott barát miatt is) hipp-hopp vettem egy oda-vissza repülőjegyet. Ez az utazás olyasmi volt, mint amikor IC-vel elugrasz Miskolcra. Az útlevelemet teljesen feleslegesen vittem el például. Senki nem volt kíváncsi rá.

Ismét itt vagyok. Eldöntöttem, hogy folytatom annyi hónap szünet után az írást.

Ma végre kipróbáltam a vadiúj bringámat az erdőben is.
A Sognsvann még mindig be van fagyva:

Minden nap egy csomó bicikliző embert látok. Biciklire vannak vicces megoldások:

Életem első síugró versenye amit élőben láttam a mai kontinentális kupa (COC) volt. Ma Trondhaimben a Granåsen sícentrumban volt megrendezve.

Ismét itt vagyok.

Megkóstoltam pár hagyományos ételt, ez volt az egyik.

A Rømmegrøt (Römmegröt) neve lefordítva tejföl (rømme) és kása (grøt). Kinézetre olyan, mint a tejbegríz, de annál "nehezebb" étel. Nem csoda, én 35%-os tejfölt kóstoltam (van azért itt ennél soványabb tejföl is).
Hagyományosan a rømmegrøt egy csemege amit  különleges alkalmakkor készítettek, gyerekszületés, szénakaszálás befejezése, Szent Iván napja. A recept az ország különböző részein eltérhet kicsit.

A rømmegrøt sűrű és édes, és általában a tetejére tesznek egy kis vajat, meghintik cukorral és őrölt fahéjjal.
Hagyományosan ezt eszik a pácolt hús mellé is.

A Hurtigruten vagy Hurtigruta (szó szerint "Gyors út") egy 1893-ban indult postahajó járat. Akkor ez volt a leggyorsabb, nem beszélve arról, hogy sok-sok elszigetelt települést tudtak elérni. Mára turisztikai kuriózummá vált, évente több tízezer utassal a fedélzeten. A Hurtigruten flotta 14 hajójából 11 a norvég partok mentén hajózik. A  hajók naponta indulnak a Norvég Fjordok mentén Bergenből Kirkenes-ig és vissza, több mint 30 kikötőt érintve.

Az egész út    Bergenből Kirkenesbe 7 napig, Kirkenesből Bergenbe 6 napig tart, de Bergen - Kirkenes - Bergen utat is választhatjuk, az 12 napos(11 éj). Lehet rövidebb utat is választani, egynaposat és néhány órásat is. Eddig volt a prospektus.

Miután Budapestről megjelent egy 70 gigapixeles fénykép

most megtaláltuk Trondheimről is. Ez korábban készült, mint a budapesti. Nekem nagyon tetszik, hogy hiányoznak azok a rettenetes kinézetű tízemeletes betontömbök. Nyilván párszor írtam már és még biztos fogom is, hogy imádom ezeket a színes faházakat, mindet. Enikő, Granåsen síugró sánc a kamera mögött volt, nem lehet látni.

Ma este nem lesz túl felhős az ég, ezért erről az útról, amit a helyinek úgy hívnak, a Kilátás (Utsikten).
A neve egyébként Fridtjof Nansens vei szóval ha minden igaz, innen fogok naplementés képeket csinálni. Remélem, sikerülni fog.

Jó nézelődést! 

Na, amiről még nem írtam, az a naplemente és az egész éjszakán át tartó világosság. Nehéz megszokni.

2011. július 15-én a nap kel 03:04-kor, nyugszik 23:34-kor. De a köztes időben is kb. olyan világosság van, mint otthon napnyugta után nem sokkal.

Itteni első naplementés fényképem ez:

Este 22.05-kor készült.

Pünkösd van, amit itt úgy hívnak pinse (néha mikor mondják úgy hangzik, pince). Pünkösd hétfő itt is munkaszüneti nap.
Na, itt nagyon sok minden más, mint amit eddig megszoktam. Például a postaládák. Tudom, nem nagy dolog, de ilyet még nem láttam, meg is mutatom nektek. Ajándék Pünkösdre.
Elsőként jöjjön az egyik nyaralóhely kézzel festett postaládái, a tetején egyébként áfonya van, lehet, azoknak, akik ősszel nem kaptak levelet, ne szomorkodjanak, ehetnek belőle.

Hoklingenből visszafelé a Trondheimsfjordban van Steinvikholmen, egy vár vagy erőd.

Egy nagyon meleg napon a Hoklingen tóhoz kirándultunk. Ez a tó a környék víztározója. Nagyon tiszta a vize. A II. világháborúban egy angol bombázó repülőgép szállt le a jegére, majd elsüllyedt a vízben. 1973-ban igen jó állapotban szedték ki, ma egy angol múzeumban látható.

Na, ahogy ígértem, ami a kirándulás képeiből kimaradt, most bemutatom. Nem lesz túl sok kép mert sajnos sem a madarak sem a lepkék nem szoktak megvárni, hiába kérem őket.
Itt van életem első repülő madara egy sirály (måke vagy måse)