Sziasztok!
Rég írtam már. Most itt az ideje az új képeknek. Már nem is olyan újak, május 3-án készültek. De még mindig érdekes. Olyan jó idő volt, hogy napoztam is. Szinte.
Szóval elindultam. Itt megálltam kicsit fényképezni, mert a háttérben lévő ferde hófolt volt a legnagyobb "mumuslejtő", amikor erre jöttem lefelé télen sível:
Most innen nem is látszik olyan rettenetesnek, DE. Itt mindig elestem, amikor erre jöttem, kivétel az utolsó alkalom. Ugye mondanom sem kell, mennyire büszke voltam magamra, mikor először gond nélkül lejöttem itt? :-)
Hát igen, május ide vagy oda, azért még találtam havas hegyoldalt:
De azért a legtöbb helyen már szerencsére elolvadt a hó (épp ideje májusban).
Itt egy nagyon szép hely volt, meg meleg is, le is támasztottam a biciklimet.
Ilyen szép volt a kilátás,
Na igen. Ezt láttam egy kövön üldögélve (első fotó).
Na, hogy ne csak havat mutassak, találtam virágot is, igaz, nem sokat.
Mikor továbbmentem, meglepetésre még találtam felismerhető sínyomot. Ez volt az első meglepetés:
Nem voltam egyedül a hegyekben, volt néhány másik biciklis is. Itt-ott. :-)
A magaslatokon viszont mindenhol elolvadt.
Tavaszi hegyi út:
Ahol az olvadt hó nem tud elfolyni, ott mocsár keletkezik. Van pár ilyen hely, tavasztól-őszig mocsaras, hacsak nem lesz valami hosszú, száraz időszak, de az általában nincs. Egy ilyen mocsáron mentem át tavaly ősszel.
Ismét megálltam fényképezni itt:
A híd másik oldalán a tó még így nézett ki.
Továbbmentem, szép idő szép táj, csend és nyugalom, mi kell még?
Következő állomás Kikutstua. Ilyen a kilátás.
Itt látható kedvencem, a fűtetejű hütte:
Ismét virágot találtam, most egy tetőn. Így néz ki közelebbről:
A patakok áradnak ilyenkor amikor olvad. Nagyon furcsa ezt így leírni májusban. :-)
Kis biciklitolás csak a fénykép kedvéért:
Ismét tájkép magasról. Látszik, hogy a tó fele még be van fagyva:
Na, ezt nem hagyhattam ki, le KELLETT fotóznom: Földmérési jel gyönyörű sárgára festve:
Ez a kicsit őszi színvilágú táj is májusi. Ez egy négy évszakos túra. A nyarat a napsütés szimbolizálja. :-)
Sajnos az út később elfogyott, és a következő 5-600 métert egy erdőn keresztül tettem meg biciklit tolva, keresztben a hegygerincen át, toronyiránt. Itt jöttem ki az erdőből:
Na, hová értem ki: egy sípályára. :-)
Az erdei biciklitolástól kicsit elfáradtam, és akkor jártam kb. harminc kilométernél, szóval gondoltam, nem megyek le a városba és kerülők az aszfaltúton, hanem könnyebb lesz az erdőn keresztül, mert rövidebb.
Hát, mit mondjak, tévedtem.
Egy hónapja még itt síeltem. Most is hideg volt, meg nehéz is volt tekerni, és csúszott is az a kásás hó. De a fagyott hó is csúszott csak kicsit máshogy.
Síelni már nem lehet mert itt-ott kibukkan a föld és ez tönkretenné a sílécet, meg különben is: Májusban ne síeljünk már, hát tavasz van! Nem?!
Háááát... Nem úgy néz ki. :-)
Itt jobbra a lesiklópálya alja van, a sínyomok már rég eltűntek.
De azért még ért egy meglepetés:
Igen, egy síelő. Itt egy elég hosszú szakaszon megmaradt a hó, és volt még egy őrült, aki ilyenkor még síelt.
Egy perccel később ugyanazon az úton pedig vele találkoztam:
Egy másik embert görsível. A kép bal oldalán van az az ösvény, ahol még megmaradt a sínyom, ott síelt az előző ember.
Már nem tudtam elképzelni, még milyen meglepetést tartogathat ez a biciklitúra, mikor összetalálkoztam velük:
A havasi kacsákkal. :-)
Na, nem így hívják őket, de ha kiskorú vagy, és kitaláltad, akkor betűkeksz a jutalmad.
Végül 42 km lett a túra hossza, én meg jól elfáradtam. De szép volt és tanulságos.
Nemsokára ismét jelentkezem, legyetek rosszak! Nem, csak vicceltem, legyetek jók
Puszi
