Nordmarka Oslótól északra fekvő elég nagy hegyes, erdős terület. Tulajdonképpen északra 2 km-re kezdődik a háztól, ahol lakom. Szóval nekem marha kényelmes.
Ma egy kicsit hosszabb túrát terveztünk. Olyan negyven km körülit, grillezéssel egybekötve. A Sognsvann-nál találkoztunk. Három fiú: Ryan az új-zélandi srác, aki norvégon csoporttársam, az ő barátja Carl aki svéd, és András kollégám, no meg én.
Itt András éppen vicces. Norvégiában menő az ovis humor. A vadiúj biciklim megcsillan a napon. Na jó, csak a csengője.
Az idő nagyon szép volt, 20-22 fokkal és kicsit felhős de inkább napos. De még csak a madarak fürödtek délelőtt.
A nagyon sok tó mellett van néhány folyó is, ez itt a Skjersjøelva. Azt hiszem, a bal oldalon azok a kövek egy régi híd maradványai lehetnek vagy egy házalap.
Az úton jól megférnek lovasok és azok is, akik inkább drótszamárral közlekednek.
A hídról ilyen volt a kilátás balra
és ilyen jobbra:
A srácok tekernek az árnyékban. 
Itt meg a szembe forgalom. Kék az ég, nagyon szép idő van.
Egy jó hosszú lejtőn megálltam (hogy fogunk majd teli hassal ide feljönni ha majd visszafelé jövünk?), csak hogy lefotózzam ezt a tájat. Nordmarka hegyes-völgyes, erdős, és nem számoltam, de tudom: 888 tó van benne. :-)
Gyakran eszembe jut, amikor egy ilyen sziklát látok, hogyan tudnak megkapaszkodni a fák és mennyi talaj lehet a sziklán? Nem sok látszik.
Bjørnholten után Kikutstua felé egyszer csak le kellett térnünk arról a jó kis széles útról. Ez már technikásabb szakasz volt, vékony ösvénnyel, sokszor majdnem elestem a sok kő, sár meg minden miatt ezen a keskeny csapáson.
Aztán egyszer csak egy mocsárba értünk. Sikeresen elmerültem bokáig egy helyen én is.
Megérkeztünk a célba. Kikutstua kedvelt célpont nyáron a túrázóknak és a bicikliseknek, télen pedig a síelőknek. A felirat szerint 125 éves. Van egy kis doboz is a ház oldalában, lehet pecsételni a kilométer-gyűjtő vagy ilyesmi füzetbe. A hely egy síszövetség tulajdona ha jól értettem a feliratot. A nagy házban van szállás is, a kulcsok levágott sílécek hegyéhez vannak hozzákötve, egy-egy ilyen helyes kis kulcstartó 20-30 cm. Legalább nem tudják elhagyni, csak a legtehetségesebbek.
Lementünk a tópartra. Volt, aki megmosta a biciklijét a mocsárkaland után.
Volt, aki összebarátkozott az összes kutyával, akivel csak találkozott.
Volt, aki élvezte a langyos követ. Annyira, hogy ebéd után el is aludt rajta.
A fiúk megkeresték a térképen, merre jöttünk, és megnézték azt is, hogyan lehet kikerülni azt a nagy emelkedőt, amin lejöttünk. Nem volt kedvük annyit felfelé tekerni.
Meggyújtottuk a grillt, de a szén a szállítás alatt nagyon összegurult egy helyre.
Avagy: Mire lehet még használni a biciklis cipőt? Égő szenet helyrerázni.
Végre lett parázs a grillen, és megsütöttük, amit hoztunk. Szegény kutyusnak nem jutott kolbász, pedig nagyon türelmesen várt.
Állítólag ez egy skandináv desszert, grillen elkészítve. A recept egyszerű, csak bele kell nyomkodni pár kocka csokit egy banánba.
Egy módszer, hogyan hűtsük le a grillt használat után
Attól még hogy kolbászt nem kapott, a kutya sem éhezett. Neki van kitéve ez a vödörnyi waffel. A vödörre rá van írva: "HUND" (KUTYA). Aki megszánja, az ad belőle neki. Nyilván a kutyának is megvan az eszköztára ahhoz hogy megkapja: a szomorú nézéstől kezdve az ugrálásig láttunk néhányat mi is.
Képeslapok mindenhol. Itt is. Most már tudjuk a Kikutboller receptjét is.
Grillezés után elaludtam a tóparton, mint a gyerekek a délutáni pihenőn. Majd kellett egy kávét innom. Mire megkaptam, a hely bezárt. Én bent maradtam.
Visszafelé üres hátizsákkal és teli hassal:
Az egyik tónál találtunk egy nagyon keskeny félszigetet, meg is néztük
Csodálatos portré rólam a tóparton
Nem maradhatott el a csoportkép sem. Egy sziklára tettem a fényképezőgépet, és a fotót tíz másodperces késleltetéssel csináltam. Ahogy szoktam.
Ezt a szuper biciklit én is kipróbálhattam. Nagyon könnyű mert karbon vázas, sokkal könnyebb, mint az én biciklim. 61 ezer koronáért én is vehetek ilyet, de inkább nem. Ahhoz még gyűjtögetni kell. De azért nagyon menő és én is menő lettem 15 másodpercig. :-) Nem, ilyen mutatványt nem csináltam.
Na, még egy kis norvég táj, mert abból soha nem elég:
Ilyen táblát még nem láttam. "Ha nem tudsz úszni, ne mássz a tóba mert így fogsz kalimpálni. Aztán vagy kimentenek, vagy nem" De lehet hogy csak egy "Vigyázz, örvény!" -tábla.
Lépcsőzetes sziklák. Ilyen helyeken szoktak a bátrak lejönni sível ha 2-3 méter vastag a hó.
Na, a sok térképböngészés után a srácok ezt az utat találták, hogy kikerüljük azt a hosszú emelkedőt. De a térképen nem látszott hogy ez így néz ki a természetben. Most kihagytuk ezt az úttalan utat és hősiesen elvállaltuk a másik nehéz feladatot.
Tipikus hütte. Ide járnak a norvégok hétvégenként
Egy farm mellett mentünk el, ezt Lucának fotóztam:
Ezt a jólfésült pónit is. Úgy néz ki, mint akinek teljesen a szemébe lóg a haja.
Mire visszeértünk a Sognsvannhoz, a Nap már lemenőben volt. 
A tóba csak a norvég gyerekek mentek bele. Nekik nincs olyan hogy túl hideg víz.
Na meg a kacsák. Egy ilyen kiadós kis túra után eljátszottam a gondolattal, milyen lehet a grillezett fiatal kacsa? Biztos finom. 
Ha kipróbáltam, mindenképpen megírom, Akkor lesz fénykép is róla, megígérem.
:-)
