Sziasztok!
Na, most hogy március is majdnem véget ért, rég nem írtam, küldök pár új képet megint.
16-án végre előszedtem a biciklimet, mert olyan szép tavaszi idő volt, gondoltam, körbejárom a környéket, mennyire olvadt már el a hó. Majdnem teljesen eltűnt.
Ez itt egy kolonihage, ami azt jelenti, hogy a városon belül van egy kis terület hétvégi házikókkal meg kiskerttel. Így nézett ki ezen a csodás tavaszi napon a legközelebbi ilyen.
Az erdő széle pedig így:
Imitt-amott foltokban hó, és ennyi. Tiszta tavasz.
De aztán egyik reggelre leesett 2 centi hó, ami az udvarunkon elolvadt, és másnap még három centi esett, délutánra az is elolvadt, de gondoltam, a hegyekben, 400 méter körül csak van még valamennyi. El is határoztam, hogy megnézem.
A metrón egyedül ültem, amikor megérkeztem Frognerseteren állomásra, de ez nem vette el a kedvem. Különösen, mikor megláttam 30 méterrel a végállomástól a régi hó tetején a vékony réteg friss havat, ebben szeretek igazán síelni, és mint kezdő, nem szeretem a nagyon jeges pályát mert nem érzem magam rajta biztonságban.
Így nézett ki a pálya az elején. Innen nem nagyon látszik, de ez a lejtő nagyon meredek, nagyon-nagyon féltem, mikor első három alkalommal lejöttem itt:
Az előttem lévő szakasz pedig ilyen volt, és ami tök jó, hogy alig-alig síel itt valaki, tehát nincs, aki megijesszen.
Ez a ritka kivétel, amikor ketten is szembe jönnek, általában a táj így néz ki:
Azért a sziklákon látszik, hogy már vagy három hete olvad. De hát ahol 70 centi hó volt előtte, az nem tűnik el csak úgy, két nap alatt...
Ez egy tó, illetve a partja:
Ez is egy tópart, de ez már lejjebb van, olyan 200 méteren, itt jobban olvadt.
Majd egyszer csak elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahol már le kellett csatolnom a síléceket és át kellett vennem a túracipőt:
A Sognsvann mellett már teljesen eltűnt a hó, nemsokára el lehet kezdeni ismét az erdőben a biciklizést. Már nagyon várom azt is.
Szóval, másnap reggel, mikor felébredtem...
MEGLEPETÉS:
Na, egész délelőtt sűrű pelyhekben esett a hó. Olyan nagy hóesés volt, hogy a buszok megálltak a városban. Na, gondoltam, itt a remek lehetőség: Síelni fogok az utcánkban. Így is lett. Na jó, azért olyan nagy meglepetés nem volt, mivel mindig nézem az időjárás-előrejelzést, és láttam hogy lesz hó, szóval a sílécemet bevaxoltam még előző este. De a biciklimet újra vissza kellett tenni a garázsba, mert szegény így járt a ház mögött:
Na, miután eltakarítottam a havat a lépcsőről, elindultam síelni. Az utcán a házunk előtt felcsatoltam a sílécet, és szépen felsíeltem a Sognsvannhoz (csak 1,6 km) és ott ez a látvány fogadott a tegnap esti hófolt helyén:
Igen! Igen! Imádok síelni! Ilyen gyönyörű környezetben meg külön öröm. Nem kell valamit jól tudni ahhoz, hogy szeresd csinálni.
Na, ahol a sziklákról már eltűnt a hó, ott most így néz ki:
A tó mellett, ahol előző este jöttem lefelé, pedig így:
Na, hát igen, itt nagyon nagy hagyománya van a húsvéti síelésnek, a norvégok amikor csak tehetik, elmennek a húsvéti szünetben síelni. Na most a síőrültek örülhetnek nagyon: Harminc centi friss hó, ami most pár napig nem olvad el, mert hideg lesz. Én is örülök, mielőtt még hazamegyek húsvétra, néhányszor még kimehetek én is és élvezhetem a téli erdő csendjét.
Nemsokára találkozunk!
