Ismét itt vagyok. Eldöntöttem, hogy folytatom annyi hónap szünet után az írást.
Ma végre kipróbáltam a vadiúj bringámat az erdőben is.
A Sognsvann még mindig be van fagyva:
Tegnap a biciklit visszavittem a boltba ahol vettem, hogy nincs jól beállítva a váltó (még szerszámom sincs, nemhogy tudásom, hogy is kell ezt) és mondtam hogy egy hónapja vettem, most a héten próbáltam ki, és csörög, nem jó a legnagyobb fokozaton keresztben van az a fém valami (semmilyen nyelven nem tudom a bicikliváltó részeit), megmutattam, hol a hiba, szóval mint jó barchobást, a srác azonnal megértett, és annyit mondott, öt perc múlva kész lesz. Kész is lett, most már működik rendesen.
Vasárnap szép, de kicsit felhős idő volt, (plusz) tíz fokkal, ezért eldöntöttem, hogy felmegyek a hegyre a Songsvann mellé, kipróbálom, milyen a hegyen az erdőben.
Szóval elindultam, mentem-mentem felfelé. és egy jó kis út mellett egy tábla volt hogy Ullevålseter balra, gondoltam, megnézem, milyen.
Arra nem számítottam hogy meredek, sziklákkal, gyökerekkel tele, és itt már toltam a biciklit. :-) Visszafelé is. :-)
Amikor itt megálltam pihenni, akkor jött lefelé egy srác biciklivel, szerencsére nem látta hogy olyan kis béna vagyok, hogy képtelen vagyok felülni rá. Én fényképezni álltam meg. Természetesen.
Fényképezőgép egy fatönkön, tíz másodperces késleltetéssel. Itt nagyon jó volt a térerő, haza is telefonáltam Virágnak.
A hegyen még mindig itt-ott hó van meg jég is, a kedvenceim ezek a jég által lecsiszolt sziklák.
Virág még nem sok van, itt-ott hóvirág,
Na, egy ilyen útról tértem le, naaagyon okosan. :-)
Visszafelé főleg lefelé meg egy kicsit felfelé is mentem, az ott balra még egy befagyott tó az út mellett.
Na, ezen a lejtőn végig fékeztem, nagyon be vagyok tojva hogy elesek.
Osló legbénább biciklise vagyok szerintem.
Múltkor álló helyzetben elestem, ezt már le sem írom, hogy történt. De a térdemről lenyúztam a bőrt, mint hétévesen.
:-)
