Sziasztok!
Hát itt tart a tudomány:
Igen, ez egy szép, új, modern narancssárga (a címkéje szerint azért, hogy nehogy elhagyjuk az erdőben)
ÁFONYASZEDŐ KÉZI KÉSZÜLÉK. Bizony!
Na, így működik.
Hol van már az őskori, kézzel csipegetős módszer? Csak fésülgetem a bokrot, és a szemek (levéllel, grrrrr) csak egyszerűen belegurulnak a szedő tartályába.
Nem is a kis pici dobozkákat hoztam idén ki a tavaly felfedezett áfonya-lelőhelyre, hanem kis joghurtos vödröket!
Csendélet szedővel, vödörrel
Itt látszik a módszer: Teljesen bio, biciklivel, hátizsákban vittem fel az eszközt, és le a zsákmányt.
Indulás előtt egy kis tájkép
Igen, az ott a távolban Oslo. Felfelé 55 percig tartott az út, lefelé, folyamatosan fékezve (nehogy összetörjem magam, vagy a zsákmányt) kevesebb, mint a fele. 8,9 km a távolság csak oda. Megdolgoztam érte, de megérte!
Otthon, konyhapult. Lemértem először az áfonyát, 2,5 kg lett, majd kiválogattam a rossz szemeket és a levelet, és megmostam az egészet.
Ott van balra majdnem egy vödörnyi szemét meg levél, nagy munka volt, na.
Minden kg áfonyához fél kg cukrot tettem. Nem fért bele a legnagyobb fazekamba sajnos. Ezért szimultán főztem kettőben.
Végül 3,2 kg áfonyalekvár lett belőle. Tíz üveg plusz a maradék (de az már másnap elfogyott).
Külön vicces, hogy a nagy részét a "Nora hjemmelaget" (=Nóra házi készítésű) lekváros üvegekbe tettem, a brand nevén nem kell már gondolkodni, egyszerűen elloptam az egyik legismertebb norvég márkától. Tulajdonképpen sajátmárkás is, meg nem is.
Saját címke, meg minden. Több norvég is megkóstolta, és a tanfolyamon a csoporttársaimnak nagyon ízlett, egyikük azt mondta, "erdő íze van". Természetesen kaptak a háziak is egy üveggel, majd mikor legközelebb az anyukával találkoztam, mondta, hogy a gyerekeknek nagyon ízlett. Átment a teszten ezek szerint az igazi szakértőknél is. :-)
Na, de ekkor már nagyon belelkesedtem, és amikor megláttam egy zöldségesnél vörösáfonyát, vettem egy kilót (azt nem ismerek az erdőben ilyen borzasztó nagy mennyiségben. Még most is ott bolyonganék és szedegetném, ha én magam akartam volna azt is leszedni).
Megmértem (mindent megmérek szinte, ez szakmai ártalom)... Ennyi 1 kg.
Abból szósz lett, mert nem akartam ebből is lekvárt. Kicsit savanykásabb ízt szerettem volna kapni végeredményként. Olyan 20-25 dkg cukrot tettem hozzá az egy kg bogyóhoz.
Sikerült! Olyan jó savanyú lett! Pont ilyet akartam! Vadhúsokhoz meg camembert sajthoz meg ki tudja, még mihez (vajas kenyérre is)... Címkéje nincs, mert addigra már valaki elvitte az elkjøp nevű műszaki bolt csomagolójából a tekercs szívecskés matricát, amit nagyon sajnáltam... Nekem nem maradt...
Tulajdonképpen, ez egy (dupla) sikertörténet. Remélem, ti is követitek a példámat. Medvehagymával, akármivel. Befőzni jó!
