Sziasztok!
Végre leesett a hó, meg is maradt, szóval végre kipróbálhatom a vadiúj sífutó felszerelésemet.
Nyilvánvalóan a legelső leckét sötétben kell elkezdeni.
Mivel egyedül nem mertem, meg kellett várni, mire valaki más is ráér, aki megmutatja, hogy is néz ki ez.
Első alkalommal körbementem a Sognsvann körül. Ez a kép a két órás szerencsétlenkedés síelés után készült.
A legnehezebb szerintem a lejtőn lefelé ereszkedés ezzel a kis vékony léccet, sokkal nehezebb, mint azzal, amit a lesikláshoz használnak. Főleg úgy, hogy azonnal bepánikolok, amikor csak egy kicsit is megindul a lécem.
Na, de aztán a hétvégén világosban is kipróbáltam, milyen élmény.
Skullerud egy nagy réttel kezdődik, ott volt a gyerekeknek oktatás, családok is kimentek, hogy a totyogó kis gyerekeiket rátegyék életükben először a sílécre. Itt ez a szokás. Mondjuk az biztos, hogy így sokkal könnyebb megtanulni, meg nem is félnek ezek a kis törpék, ha elesnek, na meg úgy be vannak bugyolálva az anorákba, hogy fel sem tűnik nekik, ha felborulnak. Volt ott jó néhány nyom is, ahol lehetett gyakorolni. Én nagyjából a két- és háromévesekkel együtt vagyok egy szinten, de azt hiszem, ők két év múlva már könnyedén megelőznek. Viszont hasznos tanácsokat kaptam a szüleiktől, akik akkor hozták ki először a gyerekeiket síelni.
Gyönyörű idő volt. Így nézett ki az erdő:
Én pedig így:
Na, hát jó néhány órát eltöltöttünk itt. Hol a réten menten oda-vissza a nyomban, hol bemerészkedtem kicsit az erdőbe, de ott néha olyan "meredek" volt (valójában nem) hogy vissza is mentem a biztonságos rétre, nem kell nekem mindjárt az elején vagánykodni, sírás lesz a vége.
Aztán legközelebb már egyedül mentem egy jó kis két órás gyakorlásra saját tempóban (=csigalassan) a Sognsvann környékére.
Majd tegnap este kimentünk a Holmenkollen mellé, és ott a tök sötét, tök csendes erdő közepén síeltünk.
A Sognsvann kb. 180 m-re van a tengerszint felett, és sajnos többször megolvadt a hó majd újrafagyott, ezért marha kemény és fájdalmas, amikor elesel, itt viszont 460 m-ről indultunk, és a hó minősége teljesen más volt. Olyan igazi hó már ránézésre is. Nem is volt olyan rossz, amikor elestem (dehogynem) ;-)
Na, jó, közvilágítás volt, de akkor is, teljesen máshogy érzed magad a városon kívül egy ösvényen, télen, éjszaka. Az a néhány másik őrült, aki még kijött ilyenkor síelni, teljesen hangtalanul siklott el mellettünk.
Itt egy szembejövő síelő fejlámpája világítja meg a havat előttem. Azt hiszem, kell vennem egy fejlámpát nekem is, mert nagyon megtetszett ez az erdei túra. Igazi norvég életérzés!
Ilyen menő kép készült rólam, úgy néz ki, mintha tudnék síelni (legalábbis ezt szeretném hinni)
Megbeszéltük, hogy Erdélyben is ilyen lehet az erdőben síelni, de ez mégiscsak jobb, mert itt nincs medve.
Na de hogy legyen értelme is a túrának, nem csak erre gyakorolni kétszáz métert, meg vissza, elindultunk a Tryvann felé, egy olyan jó kis 3-4 km-es táv, volt benne lejtő is, ahol hol lécen, hol gatyaféken sikerült leereszkednem.
Így néz ki a Tryvann:
Ilyenkor télen, ha befagynak a tavak, simán keresztben át lehet síelni rajtuk. Mi nem mentünk át, még hátra volt a túra másik fele, és az jórészt felfelé vitt, szóval azt kell, hogy mondjam, a végére kellemesen elfáradtunk.
Épp elég is volt ez este 8 és 11 között az erdő közepén. De nagyon jó volt, alig várom, hogy újra rászánjam magam és megint menjek egy kört.
Ha lesznek jó képek a túráról, majd úgyis kaptok.
Mindenkinek kellemes telet kívánok, élvezzétek ki amennyire csak lehet!
